Többéves munkafolyamat eredménye ez a sorozatom, és az általam jól ismert riport-fotográfiát szándékozom megújítani. Sajátos színvilágot használok, amit analóg képmódosító eljárásokkal érek el. Célom, hogy elemelve a szimpla valóságot, egy szubjektív kordokumentum-valóságot hozzak létre.
Törekvésem, melyet a megváltozott képi kultúra és vizualitás stimulál, nagyon fontos abból a szempontból, hogy a befogadó felismerje a társadalmi összefüggéseket. Ez kísérlet számomra, a hagyományos "szociófotó" kategóriájának átértékelése is egyben. Mind tartalmi, mind formai eszközök szempontjából fontos számomra a fotóriport átértelmezése.
A fotók Józsefváros eltűnő hangulatát örökítik meg, a fővárosnak napjainkban ezt a rendkívül progresszíven fejlődő, változó részét, a régi és új találkozását, az itt élő emberek életét.

S.Gy. Budapest, 2006

A szerző a MÚOSZ Sajtófotó pályázatán 2006-ban ezzel az anyaggal elnyerte a Főváros Pro Urbis Alapítványa által kiírt Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat. 2010-ben az NKA és a Pro Cultura Urbis támogatásával saját kiadásban megjelent a Város a városban című könyv.

A riport fotográfiát ötvözöm -a műtermi fényképezés hagyományait követve- klasszikus világítással készült fekete-fehér, nagyformátumú portré kép-párokkal. A fotók analóg technikával készülnek.
Legalább annyira fontos számomra a fotóriport átértelmezése, mint tartalmi szempontból a hagyományos eszközökkel készült portrék újragondolása.
A portré és a riport ötvözése számtalan lehetőséget kínál számomra. A fotográfia két klasszikus műfajának sajátos értelmezése képesszé formájában, elképzeléseim szerint új vizuális és tartalmi minőséget hoz létre.

S.Gy. Budapest, 2006

Előszó

Ha van létezés peremén túli világ, Horváth M. Judit és Stalter György fotói erről szólnak. Kegyetlen világ ez: nyomor, elmaradottság, pusztulás - nem jó szembesülnünk vele. A látvány torkon ragad, fojtogat, nem lehet szabadulni tőle. S nem is akkor igazán, amikor a nyomor kimerevített pillanatai naturalisztikusak, hanem amikor egy lírai közjáték - egy szerelmes tekintet, egy világra rácsodálkozó gyerekszempár - a lehetőségek lehetetlenségét vágja a képünkbe. Szinte ostorcsapásként.
Horváth M. Judit és Stalter György évek óta járják a putrik világát. Azt a világot, ahol üveg helyett újságpapír az ablak, ahol egy-két rozzant szék, asztal s néhány ócska fekhely a teljes bútorzat, ahol jó, ha melegít s nem csak füstöl a kályha, ahol minden zugból árad a savanyú szegényszag. Horváth M. Judit portréi ebből a világból mutatnak fel sorsokat, Stalter György képei a sorsszerűséget is. A képeknek történetiségük, reménytelenül kudarcra ítélt távlatuk van. Az előbbiek lírai színeit az utóbbiak keménysége szinte a végtelenségig felnagyítja.
Ezek a képek felkiáltójelek. Lelkiismeretünk felkiáltójelei!

Göncz Árpád
a Magyar Népköztársaság
Elnöke Budapest, 1998

A könyv a Nemzeti Kulturális Alap, a Soros Alapítvány és a Pro Helvetia támogatásával a szerzők kiadásában, 1998-ban készült. Kapható Budapesten Manó Házban, az Írók Könyvesboltjában és közvetlenül a szerzőktől. Eredeti vintage kópiák megvásárolhatók.

Horváth M. Judit
Férje után annak munkájába, a fotózásba is beleszeretett, sokáig nem vállalta származását, hogy aztán mégis egy romalap, az Amaro Drom fotóriportere, képszerkesztője, főszerkesztője legyen évekig.

Stalter György

Vietnám 1984

Kuba 1984

Kína 1987

Mozambik 1988

Etiópia 1989

New York, Harlem 1999

India 2000